Tesóm unszolására néztem meg eme remek alkotást... x) Paul Kalkbrennerről szól a történet, aki mostanában igencsak befutott (valami technoizé/hülye vagyok hozzá)...
Nade ez a film, egy abszolút drogosról szól, én rengeteget derültem rajta... Mondjuk ez az elejére jellemző, aztán pedig láthatjuk, hogy hová is lehet csúszni egy rossz bogyesz miatt, és a végén a szép gyógyulás szerűt...
(Bennem egy kicsit megfogalmazódott az is, hogy ez is egyfajta művészet..)
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
-Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol!
-Te úgy látod.
-Az, hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?