2010. okt. 30.
2010. okt. 27.
2010. okt. 24.
..BrOkEn..
Állok, állok és várok, egyszerre több dolgot vagy igazán csak egyet, de tudom legbelül, sosem fog megtörténni….
Nézem a vonatot, ami a semmibe megy, ahonnan jöttem…. Ahogy pörgetem a képeket magam előtt, egyre jobben feszít valami ott belül, nagyon fáj..Már forog a világ, egyre rosszabb, a kép mosódik, a hangok tompulnak…
Nem bírom tovább, fejem a földre szegezem, hirtelen megpillantom a tócsát ami körbevesz, nem üvöltök, nem sikítok, tágra nyílt szemekkel csak bámulok…
De hisz ez vér… Az enyém…
Egyedül vagyok, senki sem segít, senki sem látja, nem baj… Akkor meghalok…
Az álomból ébreszt a hang…. „kérem szálljanak fel”…. Első lépésemmel eltiprom a szívem és fellépek a vonatra, behunyt szemmel…. Én ezt nem akarom érezni….
De mit?? Most tapostad agyon a szíved… Nem érzel már semmit, többé nem fog fájni….
Elhiszem és kinyitom a szemem….
Utoljára megnéztem a helyet ahol szertefoszlott minden, és ott hevert a hulla a vértengere közepén, szemeiben utolsó könnycseppje még ragyog, kezeivel a szíve felé nyújtózkodik, de hiába….
Hagytam meghalni, hagyták meghalni….
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)